Tisztelt Látogató!
A Pollack Tanári Tornaórák kezdete még a 60-as évek végére a Szabó Ilonka utcai főiskolára nyúlik vissza.
1972-ben "telepítették le" Pollack Mihály néven a főiskolát, és szinte ettől az időponttól elkezdődtek itt Pécsett hétfőn esténként a Tanári Tornaórák.
A fiatal oktatógárda nagy létszámban jött össze, és Jakab Feri bácsi veszényletével bemelegítéssel kezdődtek a tornaórak. Ezt követően egy 30-as kosár meccs, majd utána kiskapus foci következett a másfél óra leteltéig. Olvasd tovább...Az izzadást pótolni kellett, így torna órák után valamelyik kocsmában kötöttünk ki, ahol pótoltuk a vízhiányt. És folyamatosan bővültek az ünneplések: névnapok, gyermek születések, kerek évfordulós szülinapok...
Annyira jól összejöttünk, hogy a mai napig hétfőnként összejövünk - ma már az Ifjúság úti tornateremben - utána a Paulusban egy kis beszélgetésre, iszogatásra, időnként ünneplésre.
Mindig emlékezünk eltávozott barátainkra, a kocsmában emlékükre megisszuk a "három apró kortyot"!
Örülünk, hogy együtt edzhetünk, lehetünk!Mottónk: Még sokáig együtt!
Folytatásos csapat eposz: Dr. Szakonyi Lajos sorbafejtett memória töredéke
A Lacival régmúlt szinten - megemlíthetem őszintén - szinte egykor, én s ő szintén a 70-es évtizedben
kezdtünk kutató közegben – két K-t bezárt, tudományos - intézetben, onnét jöttünk el mindketten.
MŰKKI, SZIKKTI volt e pálya, s 1-2 évet ott lehúzva, kerültünk be az induló Pollackon az oktatásba,
s szakma mellett itt hetente, focit és a kosarazást kedvelőknek a körébe, sportbaráti közösségbe.
Egy a tanszék, egy a pálya hol oktattunk, ösztönzőleg buktathattunk, Kucserával kirándultunk,
alkalmazva kutathattunk, hétfőnként a sportcsarnokba lerándultunk, győzelemért ott harcoltunk,
ha túltoltuk kár, bár volt már: lerándultunk, ha vesztettünk, néha dúltunk, összegezve: szép volt múltunk.
Ő a gépész hallgatóknak tantárgyak közt elsősorban vegyipari gépeket és műveleteket oktatott,
örvénycellás hőcserélőt, töltelékes kolonnát mért laborban ott, hő- és anyagátadásban, ha kutatott,
s kutatását kiterjesztve iparágra, gyártók között azt találta: ki keresne, náluk tán többet találna.
Így termelést és a gyártást támogatva döntést hozott, s élelmiszer-feldolgozók szférájába eltávozott.
Igaza volt, s sütőipart, majd tejipart gazdagított; vezetőként, főmérnökként irányított, igazgatott.
Később sem volt ő izgatott, ha válságot menedzselve tanácsokat olykor adott.
Volt derbink, hol sérülten is tovább játszott, nem jajgatott, mi tán arra magyarázat: nagyműtéteken túljutott.
Időközben várost váltott, elköltözött, tőlünk távol tette dolgát, kosarazott, tán teniszt tolt, sportolt Győrött,
vissza nem hökölt, sem tökölt, amikor épp Rotary Clubot elnökölt, szállóige Caesartól: jött, látott, győzött.
Töltésünket alapító és őstöltő, belet csőre göngyölítő, tölteléket abba lövő
sporttársunk, ki amíg bírja: maga a fő-, s a főtöltőcső-vezérlő,
ha bél bírja, a teendő: elkötendő, ha a bél nem: bélcsere, új csőrehúzás, újratervezés a nyerő,
s mert gyártásban ő mérv-, s hangadó, így munkatempó és -opció generáló/opponáló.
A romboló letámadó tőlünk és a tetteinknek mezejétől jó pár éve, emberöltő, hogy messzi távolba szakadt,
hiány irányító szava, a kőkemény betörése rég fociban, ma kosárban, ő főtöltő, emlékképe így megmaradt
novemberre minden évben visszavártuk, mert különben, lábosát sem pótolhattuk jelenlétén túlmenően.
Örömünkre messzi Győrből töltésünkre ő újra jött, s Messi módra töretlenül brandünk véle előretört,
aztán számos és váratlan, sorsvezérelt távozás közt, igazoltan létszám híján projekt letört, dugába dőlt.
Őt méltatva, nem véletlen, tornászmúltja a karizmát, karmaként tán karizmáját alapozta, ez az oka,
kitartásban, brand-tettekben követett lett a nyomdoka, így lehetett, s maradt ma is ő számunkra
a tekerve kinyomásnak doyenje, kolbásztöltő társaságunk örökös, töltésvezérlő tábornoka,
s akit köszönt 80. születésének napján a
sporttársunknak 80. születésnapjára
Korább GÁBOR még Pollackon kis- és kézikaput védett,
s láthattuk mint villámsebes és becsúszó, gyors hátvédet,
aki figyelt, az elképedt, reflexe oly érzékeny lett, mint a szervó rásegített,
helyzetfüggőn kifinomult, lövésekhez jól idomult, s ellenfélnek lövőszöge lövésekkor szűkre zárult,
mert a kaput ő úgy fogta, hogy vele együtt, az is fordult.
Feri bácsit (hétfő este minket edzve) mesteredző, a Garami, ki követte, emlékeznünk kell még erre,
eközben lett felfedezve, fel is ment ő Budapestre, nagycsapatnak lett trénere,
eltávozott mindörökre, s kosármeccsek vezetését a GÁBOR volt, ki átvette.
GÁBOR, aki elegáns, praktikás, gáláns taktikus, ahogy ő delegált, finesz-fűtött csapatelegálás.
Ő ki osztatlan sikert, füstrekész logikát produkált, ha a rúdakon lógatott készárún volt az osztás.
Ez volt a töltés, sőt ha a tára határa - hibára netán - lenne véges, kitolni a mérleggel mindenre képes,
s így lett korlátlan időkre kosárjáték mellett mérleg(re)képes.
GÁBOR töltési projektünk logisztikusa a főleg disznóhús-bázisra épült dömpingek sorában,
árú determináltan osztója drabális darabszámban, terminátort hoz ő disztribúcionál-terminálban.
Választásban taktikája, kiosztásban technikája, kifinomult kézmunkája fel-, s bemérő; mérlegelő,
mert mérlegelt már meccs miatti hibát, vitát, menő tervet, akciókat, köztük volt tán füstbe menő;
logisztikát, disztribúciót tekintve, mint mérlegnek kezelője a kolbászban, stifolderben ő perdöntő.
Lábmunkában, dobásoknál átmeneti földelhagyó, távolról is jó bedobó, kosárra tör, mint támadó,
rúdrakásnál előfordul rúdat ugró munkaerő, töltés során többnyire a füstre menő.
Szárbaszökkent seniorként még örökifjan, hatásosan térdékkel a védőt ölő, ha kellően felszökellő,
háríthatatlan horgoló, Glöcklert ezzel felhergelő, kéz-, farmunka villámsebes, lehengerlő,
lehet zóna, emberfogás, kivételes reflexekkel védekező, csapattársnak, kapusnak is ő kitűnő.
Végül, s nem utolsó sorban ő a kétes, kosárcélú-betöréssel kapcsolatos kitörések,
ütésnemben választékos védők által vezérelte lecsapások, ütés-, után szóváltások
hatására előtörő cérna-, és filmszakadások, sörköteles kosárpályaelhagyások, a túlfeszült indulatok
indokolta békítések, meggyőzések, a bíráló érvelések révén békés megnyugvások
páratlanon túl pártatlan döntnöke volt, bíróként is túllépve a perpatvaron, ha a sokk sok.
Ha ellene küzdtél netán, s támadó fault mért terád és befújta betörésed (bár jóllehet ellenfeled
úgy szabályos labdás támadófél fele, ha mozgása csak oldalra, s hátrafele, előre nem lehetséges;
s védő ha áll szemtől szemben ellenféllel, mindkét láb a talajon lenn, karnyújtás csak függőleges,
nem teheti ki csípőjét, hengeréből lábát, kezét, nem folytathat támadóval olyan sértő érintkezést,
mi gátolja a betörőt, hogy labdával őmellette elhaladjon, kerülve őt; összegezve az előzőt:
emberfogás a védőnek amatőrként ha teljesült, szabályosan általában csak elvétve sikerült, sőt),
zárójelben jelzetteknek ellenére a legtöbbször elismertük ténykedésed,
ma is várunk játékosként, de bíróként semmiképpen nem pótolhatunk mi Téged.
SPORTBARÁTOK
professor emeritus
sporttársunknak,
ki ha épp kell, ő megszakít elektroanalitikát, a szelektív kémiai érzékelők kutatását a kedvünkre, örömünkre,
feladva az elektronmikroszkópiát, ott pásztázást, doktorandusz konzultálást, kis Zolival a közös cikk megírását kis időre;
vagy csopaki birtokáról végső percben visszatérő már a hétnek elejére,
hogy meglegyünk létszámunkban kellő főre a hétfőre;
mert kell a pályán dobni, futni, egy palánknál jól helytállni csapatunknak, hogy a sportban játék terén legyen tere,
s tükröződjék közösségi kapcsolatunk elágazó spektrumának sokoldalú aspektusa, karaktere.
Gézát Kodály sógorának, P. Gábornak az ötlete ihlette meg váratlanul és véletlen e tettére
(mellékesen megjegyezném kivel múltam, még 60-ban közös szolfézs fúszerezte),
hétfőinket jellemezve az ajánló nem sejthette: aki győzni itt szeretne, körünket csak az keresse.
Energikus - akkor még nem emeritus - professzorunk a gárdánkat így meglelte,
bár neki nem a győzelem, inkább mozgás, a testedzés volt a célja és a hétfők fő lényege.
De reméljük, hogy végülis nem csalódott, s játék során belemenést, túldurvulást, elvakulást ellenezve,
focin túl a kosarazás vált kedvére, közösségi akciókban részvételről nem beszélve.
Emlékezve a töltés-brandre, hol Géza bökések, s kötések professzora lett, akciónkban miért maradt éberen, s épen?
Ott már ő, ki ionszelektíven műt, operál bioszenzorikus módon, közben fényt, s helyzetét
érzékelve lesz szeme sértett,
jóllehet ám ő küzd, s biotús bebökésekkel űz, görgetőn hengerel, levegő-buborék kivitelt vezet, és -vételt keres éppen.
Nézzük e posztot, mely volt az ok, ami Géza szemét marva szúrta, meg csípte, s mi őt irritálta?
Egyesek vélelmezték, ez Imrének a rettenetes keveréke, a kész töltemény sava-borsa, meg sója, chili paprikája.
Órák múlva a szemcsípés nemhogy múlna, homályt lát újra, és isteni fényt: bioszenzoros új kutatás felvetődik,
még pedig az, ha a Gézának periódikusan be-be vitt bebökés-amplitúdócsúcsa netán gerjesztődik,
és így oly növekvő nagyfrekvencia plusszokat lő be a bélbe nemrégen bepréselt nyersárúpép közepébe,
melynek sajátja (önfrekvenciája) netán épp így, hogy elérve (nem tudni, tudott-e figyelni eközben minderre).
Sőt e kreált, eme kényszerrezgést gerjesztő, felerősödött bélkibökési-hullámok lékitörést generálók,
és szemet szúrós sós, paprikás léfröccs bekerülve a szembe bök úgy, hogy az sokkolhat, szemromlások.
Ámde elemzett káros hatásokon nagyban segítene; s támogatott, kiemelt kutatásként
téma lehetne,
hol a saját bioszemszenzorral bemérve, a sarzsnyi sajátfrekvencia kész tényként vélt mérete lenne a vég cél,
mit a homálylátáskor a csúcs ígér, s kutató maga már mérné bebökés
okaként látása romlását kvantitatíven.
Módszere mára rendkívüli értékű, innoválóvá vált: képes ma már ionos lekötést úgy átkötni zsír
kovalenssé
gyors, szapora böködés révén, noha még frissen koherens a stifolder, állaga később sem válhat dekadenssé.
Konklúzió, s visszatérve tudományból a jelenbe: korábban is, s most nyolcvanas életkora ellenére,
másfél órás kosárjátékot követve futópályán fut néhány kört, vagy súlyt emel a játékot levezetve,
ugyanis, ha kevés volt a mindig pontos labdapassza, felhívásra pároskezú rádobása, betörése,
hogy mindezeknek ellenére, azért legyen leterhelve.
Váljék mindez minél tovább, kívánjuk egészségére,
s köszönt Téged a 80-at elérve a
HALLATLANOK KÖZÖSSÉGE
ÉLETMŰDÍJ
DR. NAGY GÉZA
professor emeritus
sporttársunknak, csapatunk doyenjének
80. születésnapja alkalmából
AKI MINKET, HOGY MEGTALÁLT, AZZAL MAJD 20 ÉVET KÉSETT,
ÁM KÖZÜLÜNK EGYEDÜLI, KI KOSÁR UTÁN FUTNI KÉPES,
ÍGY NEM VÉLETLEN, HOGY ELSŐKÉNT Ő ÉRTE MEG A 80 ÉVET.
HALLATLANOK KÖZÖSSÉGE
1944. augusztus 16.-án született Egerben, kiskereskedői családban. Gyermekkorát két testvérével Máriával és Attilával együtt - ebben a gyönyörű városban élte, itt végezte az általános iskolát is.
A középiskolát a miskolci Blátthy Ottó Villamosenergiaipari Technikumban szerette volna folytatni. Sikeres felvételi vizsgája ellenére helyhiányra hivatkozva csak második kísérlete után kezdhette meg tanulmányait az említett intézményben. Miskolcon kollégiumba került és ez a körülmény, jelentős változást hozott életében. El kellett hagyni a családi fészket, megszünt a szülők felügyelete, féltő gondoskodása és a mindennapi életet szigorú napirend alapján kellett önállóan élnie. Ez az időszak ebből a szempontból is meghatározó volt életében.
A technikumi évek gyorsan elrepültek, jól tanult és kitűnő érettségije és technikusi oklevele jó ajánló levél volt továbbtanulásához.
1964-ben Budapesti Műszaki Egyetem /BME/ Villamosmérnöki Karára tett sikeres felvételi vizsgát és itt folytatta tanulmányait. A kollégiumi élet itt is élete részévé vált és az önálló életvitel további feladataival ismertette meg. Ezeknek élete későbbi szakaszában igazán nagy hasznát vette.
Jól tanult, már egyetemi hallgatóként is Tanszékek kutató munkáiban vehetett részt, anyagi juttatás ellenében. Egyetemi tanulmányainak második évében a Magyar Villamos Művek /MVM/ ösztöndíjasa lett, így anyagi helyzete lehetővé tette, hogy szüleit anyagiakkal ne terhelje tanulmányai költségével.
Egyetemi éveit élete leggondtalanabb időszakaként emlegette. Két feladata volt: tanulni és sikeres vizsgákat tenni. Ezt maradéktalanul teljesítette is.
1969-ben jeles eredménnyel védte diplomáját, és Budapesten, az MVM-nél okleveles villamosmérnökként kezdett dolgozni.
Ebben az évben megnősült, felesége, volt évfolyamtársa Ambrus Éva, aki a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola alkalmazottja lett. Főállásuk mellett, fizetés nélküli nevelőtanári állást kaptak a BME egyik kollégiumában, egy kollégiumi szoba fejében. Így a lakáskérdésük is időlegesen megoldott volt. A főváros adta lehetőségeket igazán nem tudták kihasználni. Sokat dolgoztak és spóroltak a lakáshelyzetük végleges megoldása érdekében. 1970.-ben rájuk mosolygott a szerencse. Ajánlatot kaptak az akkor Pécsett induló Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, oktatói státusz betöltésére. Az ajánlat része volt, hogy Pécsre költözés esetén a Főiskola egy kétszobás tanácsi lakást biztosít számukra. Az 1971-es évet már, mint a Főiskola alkalmazásában lévő, pécsi lakos kezdte meg.
Mohácshoz és a Dunához történő vonzódása, Pécsre történő költözése után már megfogalmazódott. Ennek magyarázata, hogy kedvenc időtöltése a horgászat volt, és erre az ideális lehetőséget a mohácsi Duna szakaszon találta meg. Ez a körülmény indokolta, hogy 1972-ben a Cseleparti Nyárfás dűlőben vásárolt egy kis hétvégi telket. Ezzel a „szerelme" Mohács és a mohácsi Duna szakasz iránt. egy életre megpecsételődött. A telek és a környezet biztosította lehetőségek kihasználásában nagy támasza volt, 1974-ben született Eszter, illetve 1979-ben született Adrienn lánya is. Horgászott, hajózott, a vízi élet szerelmese volt. Szerette a jó társaságot, a jó bulikat, a szép magyar nótákat, és minderre a szomszédaival ápolt jó kapcsolata lehetőséget is adott.
40 évet töltött a Főiskola, majd az egyetemi integráció miatt a jogutód intézményénél, a Pécsi Tudományegyetem állományában.
A Főiskola Villamos Intézeténél oktatott, majd a Főiskola Számítóközpontjának kialakítására és üzemeltetés vezetésére kapott megbízást. Ezt a feladatkört különböző, nagyteljesítményű számítógépek alkalmazásában /EMG-830, R20, R40/, majd ezt követően a Pécsi Tudományegyetem informatikai hálózatának építése és üzemeltetése, információs rendszereinek kialakítása és szolgáltatása területén látta el, mindvégig vezető beosztásban. 1987-ben a BME Villamosmérnöki Karán műszaki doktori oklevelet szerzett, számítógépek tudományból.
Informatika területén számos egyetemi és minisztériumi szakbizottságban dolgozott, tagja volt a hazai Akadémiai Informatikai Hálózat Műszaki Tanácsának és részese a magyar felsőoktatási intézmények információs rendszereinek kialakítását végző bizottságnak. Munkáját mind az oktatás, mind a vezetői feladatai területén lelkiismeretesen és becsületesen látta el. Ennek elismeréseként több hallgatói, Rektori és Miniszteri kitüntetés birtokosa volt. Megemlítendő, hogy ezek közül legbüszkébb a hallgatók által adományozott, hét alkalommal elnyert, "ÉV OKTATÓJA" címre volt.
2008-ban az Egyetemi Informatikai Szolgáltató Központ igazgatójaként, docensi oktatói címmel vonult nyugdíjba.
A 90-es évek végén sajnos házastársi kapcsolata megromlott, ennek következménye szétköltözés, különélés, majd válás lett.
2000-ben megismerkedett Sipos Annával, akivel élettársi kapcsolatott alakított ki. 2006-ban Mohácsra költözött és a Cseleparti házikójában élte élete hátralévő békés éveit. Ebber hűséges partnere, élettársa volt.
Gyermekeivel és unokáival kapcsolata élete végéig kiegyensúlyozott és őszinte volt, szerették és kellő gyakorisággal látogatták élete utólsó éveiben is.
Ki villamos tervezősként, ifjúkorban - múlt ezredben, még 70–ben – a kosarat, meg a focit nálunk kezdte,
mert egykoron a sógora, villamosként Juhász Pacó a Pollackra beszervezte, s hajdanán és ma hetente
– hétfőnkénti testedzéseket követve – aktuális sportelemzést sörözéssel velünk együtt fűszerezte,
s hőskorunkban hétfőn mindig, estére a felső testre MAFC-jelzésű vörös trikót rendszeresen fel-felvette.
Aztán teltek-múltak évek, s értünk mára, lett a kérdés, a dilemma, disztingválás mind a balon, mind jobbikon:
mi hazánkban luftballon-e COVID ellen a beoltás, az IT-bumm; virtuális világ-e, ha mind a tejfölt, s mind a kolbászt kifeledve
- rakott krumplit jól ismerve, szankciókat bár követve – hiányosan ársapkáz a digitális forradalom?
S végre mi is megértettük, amit egykor tapasztaltunk, ahogy nála előtörtek - mint felszínre búvópatak, mélyről jövő gőzgejzírek –
jövőt látón, innovatív technikával kalkulálva (miután a koordinálót, agitálót profi módon produkálta) kulináris készségek és képességek.
Igy lett nálunk kolbászhúst is melengető, agitatív főszervező, a közös honlapkészítő, mail-ben, applikációkban friss hírközlő, levelező,
IT-, NET- és mobil-mogul, ki mobilt ragad, hova leül, frissítésben elmerülő, számos helyről előkerül, Pollack-szobában chatelő.
Bár COVIDkor alig beteg, hisz vírust tagad, Gődényt követ, szenvedve is ő fűszerez, nem vethetsz rá ezért követ,
a kolbászhús töltésárral kalkulálna, novemberben meddig mehet, mit kiposztol, mivel végelszámoláskor, fő posztja a kalkulátor.
Pályaközi karcolatát ünnepnapra polírozva, kissé kikarikírozva elemezném úgy, mint aktor, pályaívét hajtom akkor.
Kosárban volt ellépésben, hozzáérő ütközésben, vagy lábára rálépésben megrögzött szabályújító, mindenkori -moduláló,
a figyelmet felkeltően egyedien magyarázó, így kóros stresszérzékenyeknél, gyengébb idegzetűeknél kiakasztó ok játékkor,
manapság csak már elvétve, egynémelykor, eme specialitását nevesítve: pályaelhagyást okozó prémium-rizikófaktor.
Korábban a húsbavágó védekező lefogások, célirányos kis ütések, forró zsírban kisütések, költség-, s munkaleosztások,
a taktikát reformáló, kedélyeket felborzoló spontán eligazítások, nemvárt megnyilvánulások,
váratlanul a stifolder-töltéséről a gyors ülve elalvásra-, vagy az alapvonalról a kosárpalánk irányába-fordulások,
induláskor a labdának leütését elkerülő ellépéseket követő, kosárlabdát dőlésszögben hátradőlve kilövellő,
védőjét így nem vidító (rövidítve szögbelövő), könyörtelen, kétkezesen a könyökből előtörő,
elhanyatló hajítások hajthatatlan apostola, előnyére egyre inkább hatékony ma, s bíztató a behajító-százaléka.
Alapvonal volt poszthelye, agorája, beállósként ahova a labdát várta,
kerülve mind elszökellést, a túl feszes cipőfűzést, mind labdáért utánfutást, labdaűző suta tusát,
és ha hozzá az mégsem jött, jól hallatva habitusát, ezirányú hiátusát
- úgy is mint a szögletpontra cövekelő, a támadást a távolból levezénylő, motiváló, tutit hintő, nevelő- és pályaedző -
mint meccsfordító stratégiát, alternatív taktikáját soros tervként propagálta,
bízva, mit már ő nem tudna felugorva és felfutva, meghajtva a csapattársa bíztatásra produkálja.
Előfordult néha nála, ha vesztésre állt a játszma, vagy pont frontos volt a napja, ha csapattárs tán hibázna,
tónusban a kritikája akkor annak vétlen vétkét gerendaként deklarálta, saját hibát a szemében szálka szintre annulálva.
Meccs közben ha taktikában volt vitája, korholásának leállás, s ellenfélnek elhúzása lett hatása, e kavarás csapat baja,
szerencsére arasznyira, mert a vesztest meccs után a sörözés is gyógyíthatja, ezenkívül neki meg csak órányira volt a Baja.
Ez volt a múlt, tán túlozva, de manapság rendületlen több csapatot váltogatva, mindegyiknek megbízható, visszatérő ingázója.
Nem hadova, így kedvelünk, ez a tény, kemény erény, dícsérendő teljesítmény, legfőbb érv az életműre, s - visszalévő, szűk időnkre,
amit még mi pályán töltünk - támadásban keménységed, védő poszban betartásod, minden másban kitartásod, vállalkozó merészséged,
a hallatlan akaratod, múltápoló, emlékmentő, összetartó ténykedésed
feledtet már „ZOLI KUM”-ot, mint védjegyet, s fel sem merül, hova tünt el az egykori ülve-alvó karaktered?
Mint közösségünk szervezője, játékunknak rezonőre; sör, paprika, s megpucoltan a fokhagyma beszerzője, közös pénzünk trezorőre,
közösségi ütős fotók felvevője, honlapunkra felvivője, megvágással megvadítva felvidító videók operatőre
köszönt Téged ¾ évszázados (75-ös) esztendődre:
SPORTBARÁTOK mindörökre megmaradó nyerő KÖRe
Csütörtökön 24.-én délután volt a fűszer kimérés Sanyiéknál Ancsával.
Péntek hajnalban Szabadszentkirályon húsátvétel, darálás, bekeverés, gépi töltés István és Lajos jelenlétében.
Füstre szállítás, helyben szétmérés, Zolival és Andrejjel kibővülve, majd elszámolás a hentesnél...
Buli - Zoli'75 keretében másnap - szombaton.
Füstölő helye: Róka utca 26. Waze
A kolbászért december 2.-án péntektől, a stifolderért december 9.-tól péntektől lehet menni!Csütörtökön 18.-án délután volt a fűszer kimérés Gusztinál. Péntek hajnalban Szabadszentkirályon húsátvétel, darálás, bekeverés, gépi töltés Guszti és István jelenlétében.
Füstre szállítás, helyben szétmérés, 11-kor már el is számoltunk a hentesnél...
Buli - végül két hetet csúszott szombaton - 12.04 - déltől
Lásd képeken a buli egy részét
Füstölő helye: Róka utca 26. Waze
A kolbászért november 26.-án péntektől, a stifolderért december 3.-tól péntektől lehet menni!
sporttársunknak, kinek életszakaszain, közös múltunk idősíkján csak röptében átszáguldva,
topológiát, s az időt átfedve és elcsúsztatva utalok az életútunk találkozás-pontjaira,
megrendülten emlékezve a hirtelen távozásra.
Ismertük őt 50 éve, hónapja múlt, hogy elérte, betöltötte a 70-et, többek között velünk küzdve.
Sanyi 69-ben a Gépiparit (apám egykor e falak közt - ugyanitt rég - a jogelőd Fémiparit) abszolválta vill. technikusként,
én épp ekkor - Gábor után csak egy évvel - Veszprémben a Vegyiparit fejeztem be folyamatirányítóként,
majd mind a ketten 2 év múlva - 71-ben - egyidőben léphettünk be
- ő a sereg kötelező, én pedig a cementipar vill. műszaki ellenőri, lazítható kötelékét sikeresen megszakítva -
a Pollacknak félszázada szezont kezdő, tán klasszikus, labdarúgó/kosarazó/brandépítő csapatába
(elmerengve emlékezve a nékünk közös Villamos és Gépészeti Intézetre, tanszéki kollektívákra).
Eredeti elektromos szakmájának lett szeretett és megbecsült szakembere, s az oktatást később váltva
gazdasággal, a KONSUMnak, majd a BATnak (,s Gusztinak is, mint gyermekkori és örökös jóbarátnak) munkatársa.
Bár néhány év eltéréssel, de majd azonos labdarúgó sportmúltunknak kezdőtere
az egykori kispiac-tér, majd játszótér: a Megyeri tér (ahol ma a 6-os útnál villanyrendőr) és környéke,
s e helyszínhez közel eső, nevesítve esetemben az Athinay-, Sanyinál és Gusztinál a Madách-utca és közeli környezete.
Közös emlék Tüzér utca, atlétika, s a salakos focipálya (ma Burger King és az ALDI hasznosítja).
Nekem az, hogy Pécsi Dózsa edzéseken, kapu mögött labdát szedtem, melynek mára ködös emlék már a volta,
Sanyi viszont idősebben - megbízható forrás mondta - e helyszínen edzéseket atlétákkal (Gusztival is) együtt tolta.
Közös sportban múltak évek, meghaladtak már 50-et, foci leállt, kosár maradt, ám visszatértünk e számunkra nevezetes kezdőtérre,
s múlt év vége kosárlabda edzésénének - 60-70 év múltával - Megyeri tér csarnoka lett a színtere néhány meccsnek erejére,
s itt került sor december első hetének hétfőjére, Sanyi leges legutolsó (nem gondoltuk, s ma sem hisszük) kosárlabda derbijére.
Iskola-, s lakásválasztás terén fennállt kapcsolódás: ugyanazon iskolában, a Makárban tanult Sanyi
(ugyan később, 57-től), ahol egykor volt lakása az apai nagyapámnak, s családjának, mint szolgálati.
Továbbá még a lakóhely, ahol egykor Sanyi lakott, s az iskola, melybe jártam, egy az utca-, s iskolanév, megnevezve a Petőfi,
s majd 30 évig (tegnap estig) lakásunk volt közös utca (Felsővámház) egy-egy végén, Sanyiéké a nyugati, a miénk meg a keleti,
s ha edzésünk sörrel oltott vízpótlása búszt igényelt, közös utazásunk szlipje: többnyire lett oda csak egy, vissza meg két megállónyi.
Emlékezve, kezdetekben – a sport utáni sörözést is követően, a Sanyival, a Lacival és Gusztival Csalogánytól elmenőben -
sokszor együtt gyalogoltunk éjféltájt az Aradiig (ahol Lacitól elváltunk, azért mert ő hazaért itt),
aztán mentünk hárman tovább, még az alagúton is át, egészen a Búza-téri, az akkori nagypiacig.
Miután a sport utáni apasztható vízhiányunk sörrel ki lett egyenlítve,
a világnak folyását is könnyebben kitárgyalhattuk (kissé leegyszerűsítve).
Guszti néha, ha átfázott, előfordult, hogy vacogott, s Sanyi sarkon a keresztnél a körünkből eltávozott,
de reggelre a terhelést kipihenve, s elfeledve, számunkra is feldobottan már egy új nap folytatódott.
Sanyi az, ki az utóbbi évek során a kosárban, továbbá meg töltésben lett a csúcsokra felkerülő,
kulcspozíció volt posztja, mint félkészmasszát bekeverő, majd betömő és kinyomó, forgatókart megtekerő.
Foci után a kosárban, most volt újabb fénykorában, megállás, csont nélkül ontott kosarakat garmadában,
s ami ütős, hogy oly ponterős, biztoskezű támadó volt, és távolról is pontos dobó, mint legjobbjaink hajdanában.
A Sanyi, mint fűszerező, amit bemért, mindent betett, köményt, cukrot, egyebeket, s így lett termék mindig remek,
Ő úgy dobott kosár-hálóba/távolra, hogy az suttyanva rezzenjen, ki, s mi volt ok, hogy receptől eltérően mégis utófűszerezzen?
Imre és őnéki a rettenetese; s ők ketten plusz-fűszert egy láda masszába betettek kavarva; tán kömény, paprika, só, meg a fokhagyma;
Sanyi panaszolta, hogy túl sós a massza, karján bőrt kimarja, ha abba nem hagyja; erre a javallat: klinika még nyitva, ez őt megnyugtatta.
Továbbá még tudnivaló, hogy töményt és bort sosem vedelt, hosszantartón eltett, érlelt, oltott, metszett és nevelt ő,
bújtott, visszavágott, kevert, elegyített és vegyített (sport, zene, s más hobbi mellett), mint likőr-, növény-, s bonsai fa-nemesítő.
Telefonnál „ITT SANYI BESZÉL” mindig derűs híváshangod, életvidám nótázásod, családóvó gondosságod, Rád gondolva cseng fülünkben.
Veled együtt reménykedtünk, bíztunk akaraterődben, határtalan küzdelmedben,
de tegnap elmúlt szenvedésed, s most elbúcsúzunk Tetőled, bízva abban találkozunk egy mennybéli kosárderbi ígéretes reményében
a HALLATLAN KÖZÖSSÉGÜNKNEK nevében
Sanyi temetése május 11.-én volt a pécsi köztemetőben.
Zsolti elaludt örökre, itthagyott bennünket. Nemrég még egy látogatás reményéről beszéltünk, hogy majd ha vége lesz a mizériának... hát már nem találkozhatunk többet...
Zsolti hosszú évtizedekig közösségünk biztos pontja volt, nem maradhatott ki egy játéknap, de még egy buli sem.
Töltések tűzmestere, húsos ládák tisztaságáért felelőse...
Nem egyszer mondtad, ideje korán hagytad el Pécsett, később kellett volna ezt a döntésedet meghozni. Hiányoztunk egymásnak, ezután hiányozni fogsz nekünk!
Neked megadatott, álmodban maradsz örökre! Emlékünkben velünk maradsz!
A KÖZÖSSÉG
Dr. Szakonyi Lajos búcsuzója Zsoltitól
Hamvasztás utáni búcsúztatása 2021. április 15.-én volt a dunabogdányi református temetőben.
Tóth Sándor
sporttársunknak ajánlással, kinek életszakaszain, közös múltunk idősíkján csak röptében átszáguldva, topológiát, s az időt átfedve és elcsúsztatva, gondolok az életútunk találkozás-pontjaira.
Ismerjük őt ötven éve, köszöntsük, hogy ő is elérte a HETVENET, többek között velünk küzdve. Sanyi 69-ben a Gépiparit (apám egykor e falak közt - ugyanitt rég - a jogelőd Fémiparit) abszolválta vill. technikusként, én épp ekkor, ezidőben Veszprémben a Vegyiparit fejeztem be folyamatirányítóként, hogy mind a ketten 2 év múlva, 71-ben, egyidőben léphessünk be - ő a sereg kötelező, én pedig a cementipar vill. műszaki ellenőri, lazítható kötelékét megszakítva - a Pollacknak félszázada szezont kezdő, tán klasszikus, labdarúgó/kosarazó/brandépítő csapatába. Eredeti elektromos szakmájában lett szeretett és megbecsült szakember, s oktatást a gazdasággal később váltva a KONSUMnak, majd a BATnak (s Gusztinak is, mint gyermekkori és örökös jóbarátnak) munkatársa.
Bár néhány év eltéréssel, de majd azonos labdarúgó sportmúltunknak kezdőtere az egykori kispiactér, majd játszótér: a Megyeri tér (ahol ma a 6-os útnál villanyrendőr) és környéke, s e helyszínhez közel eső, nevesítve esetemben az Athinay-, Sanyinál és Gusztinál meg Madách-utca, s környezete. Közös emlék Tüzér utca, atlétika, s a salakos focipálya (ma Burger King és az ALDI hasznosítja). Nekem az, hogy Pécsi Dózsa edzéseken, kapu mögött labdát szedtem, melynek mára ködös emlék már a volta, Sanyi viszont idősebben - megbízható forrás mondta - e helyszínen edzéseket atlétákkal (Gusztival is) együtt tolta. Közös sportban múltak évek, meghaladtak már 50-et, foci leállt, kosár maradt, ám visszatértünk nevezetes kezdőtérre, s múlt év vége kosárlabda derbijének, 60-70 év múltával Megyeri tér csarnoka lett a színtere, néhány meccsnek erejére.
Iskola-, s lakásválasztás terén is fennáll kapcsolódás: ugyanazon iskolában, a Makárban tanult Sanyi (ugyan később, 57-től), ahol egykor volt lakása az apai nagyapámnak, s családjának, mint szolgálati. Továbbá még a lakóhely, ahol egykor Sanyi lakott, s az iskola, melybe jártam, egy az utca-, s iskolanév, a Petőfi, s ma lakásunk közös utca (Felsővámház) egy-egy végén, Sanyiéké a nyugati, a miénk meg a keleti, ezért hogyha edzésünknek vízpótlása búszigényű, közös utazásunk szlipje: oda csak egy, vissza meg két megállónyi.
Kezdetekben – a sport után sörözést is követően, a Sanyival, a Lacival és Gusztival egyetemben - sokszor együtt gyalogoltunk éjféltájt az Aradiig (ahol Lacitól elváltunk, azért mert ő hazaért itt), aztán mentünk hárman tovább, még az alagúton is át, egészen a Búza-téri nagypiacig. Miután a sport utáni vízhiányunk sörrel ki lett egyenlítve, a világnak folyását is könnyebben kitárgyalhattuk (kissé leegyszerűsítve). Guszti néha már vacogott, mert átfázott, Sanyi sarkon a keresztnél a körünkből eltávozott, de reggelre a terhelést kipihenve, s elfeledve, számunkra is feldobottan már egy új nap folytatódott.
Sanyi az, ki az utóbbi évek során a kosárban, továbbá meg a töltésben a csúcsokra felkerülő, kulcspozíció a posztja, mint félkészmasszát bekeverő, majd betömő, kinyomó és megtekerő. A kosárban, ma van újabb fénykorában, megállás és csont nélkül ont kosarakat garmadában, ami ütős, hogy oly ponterős, biztoskezű támadó és távolról is pontos dobó, mint legjobbjaink hajdanában.
A Sanyi, mint fűszerező, amit bemért, mindent betesz, köményt, cukrot, egyebeket, s így lesz termék mindig remek, bevált recept: a fűszerek, összetevők arányai, s bekevertek, évek során tévedéstől mind mentesek. Ha Sanyi dob a kosár-hálóba/távolra, az suttyanva megrezzen, ki és mi az oka, hogy ő a receptől eltérve utófűszerezzen? Imre és őnéki a rettenetese; s ők ketten plusz-fűszert egy láda masszába betettek kavarva; paprika, só, meg a fokhagyma; Sanyi panaszolta, hogy massza, karján bőrt kimarja, ha abba nem hagyja; javallat: klinika még nyitva, ez őt megnyugtatta.
Továbbá még tudnivaló, hogy töményt és bort sosem vedel, hosszantartón eltesz/érlel/olt/visszavág/metsz/nevel ő, bújt, elegyít, vegyít, kever, hisz sport, zene és számos egyéb hobbi mellett likőr-, növény-, s bonsai fa-nemesítő.
Most Veled vagyunk küzdelmedben, bízunk akaraterődben, éltetünk a 70. esztendődben
a HALLATLAN KÖZÖSSÉGÜNKNEK nevében
Csütörtökön 18.-án délután fűszer kimérés volt Sanyiéknál. Péntek hajnalban Szabadszentkirályon húsátvétel, darálás, bekeverés, gépi töltés Guszti és Lajos jelenlétében.
Füstre szállítás, helyben szétmérés, 10-kor már el is számoltunk a hentesnél. Ilyen jó árban évek óta nem töltöttünk! És ami a legfontosabb: minőség!
Buli - születésnapokkal együtt - prolongálva a mizéria utáni időkre
Lásd képeken az események egy részét
Füstölő helye: Róka utca 26. Waze
A kolbászért november 25.-én szerdától, a stifolderért november 30.-tól hétfőtől lehet menni!Idén (majdnem) teljes létszámban - 12-en - jöttünk össze töltésre. Fónai Laci előző esti ünneplésére felkészülve - már pénteken kora délután, a fűszerezést követően - három ládányi próbatöltést végeztettünk a vákumos szupertöltővel. Ennek eredménye lett a könnyed töltés az őszbe váltott időjárás ellenére.
Lásd képeken
Isten éltessen! Erőben egészségben még sokszor együtt!
Lacinál egy vacsorán sokáig jól elbeszélgettünk. Lásd képeken...
Üvegbe vésett emlékképek:
sporttársunknak, az örökifjan, szárbaszökkent seniorként is horgolásakor hatástalaníthatatlan harcosnak, ki a "szárnybontó szökellésű térdfelhúzó tempózás"-t tevőlegesen támogatva - nevezetesen a "tradicionális tempózás" toposzát tökéletesítvén (tapaszának tamponként történő tépésével), tehát támadóként teret teremtett eme betöréssel törőerejének, s ezzel térítvén tettleges taglózását a vadul védő vagabundoknak - találékony tettével tényleges támadóelőnyre talált többlet-találatok tálalása terén;
a villámsebes ütő- és farmunkájú védőnek; valamint vitatható betöréseket követő kitörések, ütve-fúró védelem-vezérelte ütés- és szóváltások, durvánhangolt összecsapás (lecsapás) eredetű ina-, cérna-, filmszakadások (tagbaszakadtaknál telítődéskor tán túlkorai agyömlés alapozta bili-borítás diagnosztizálható), s a sörköteles pályaelhagyások pártatlan perdöntnökének;
a finesz-fűtötte (csapat)felállítások és a lógatott készárú kíméletlen logikával kalkuláló logisztikusának, a disznóbázisra determinált drabális darabárú-dömping disztribútorának;
köszönt 70. születésnapodon a
KOSARAS KÖZÖSSÉG
sporttársunknak, ki - Kosaras-, később Orbán-múltú gépészből,
kemény kiállású, közkedvelt kosarassá képződvén - képessé vált közeli bedobóként mindenkit betörés,
mindent törés nélkül lemosni, vagy lefőzni; valamint
katasztrófális környezetben,
különösen kiemelten különleges körülmények között (zord zimankót, mankót mellőzve, elvetve) is tüzelvén - hurkát, havat, vadat, halat, s mi jó falat közösségi közmegelégedésre kifőzni;
köszönt 70. születésnapodon a
KOSARAS KÖZÖSSÉG
| Név | Tagság | Telefon | |
|---|---|---|---|
 |
Balogh Zoltán | 1974- | +3630 9463-748 |
 |
Erős Ottó | 2003- | +3670 626-9947 |
 |
Dr. Kisbán Gábor | 1970- | +3620 915-2222 |
 |
Lengyel Tamás | 1975- | +3630 9467-612 |
 |
Meiszterics Zoltán | 1994- | +3630 5523-168 |
 |
Dr. Nagy Géza | 2000- | +3670 590-7122 |
 |
Dr. Szakonyi Lajos | 1972- | +3620 355-0228 |
| Név | Tagság | Telefon | |
|---|---|---|---|
 |
Dr. Ásványi József | 1972-1982 | |
 |
Bachmann Zoltán | 1996-1998 | |
 |
Dr. Bachman Bálint | 2010-2014 | |
 |
Balogh Péter | 2003- | +3630 945-1274 |
 |
Barkóczy István | 2017-2023 | +3620 374-1750 |  |
Béki Imre | 1972-2012 |
 |
Fenyőházi Ernő | 1970-1991 | |
 |
Fónai László | 1975-2014 | +3630 288-4593 |
 |
Garami József | 1970-1984 | |
|
Glökner László | 1972-1980 | |
Guzsvány János | 1999-2002 |
|
Győri Csaba | 1981-1986 | |
 |
Horváth András | 2000-2021 | +3620 438-3185 |
|
Horváth Kálmán | 1972-1979 | |
|
Jakab Ferenc | 1970-1982 | |
|
Jankó Lajos | 1973-1980 | |
 |
Dr. Juhász Pál | 1970-2009 | |
|
Dr. Kapusi Tibor | 2005-2012 | +3620 257-6329 |
 |
Kistelegdi István | 2005-2007 | +3672 226-277 |
|
Molnár István | 1996-1998 | |
|
Dr. Molnár László | 1992-1997 | |
 |
Mikó Zsolt | 1972-2014 | |
 |
Náfrádi Gusztáv | 1975-2010 | +3620 368-2263 |
|
Peti László | 1973-1986 | |
|
Szász János | 1979-2002 | |
|
Dr. Sztojanovics József | 1972-1986 | |
 |
Tóth Sándor | 1975-2020 |
| Név | Tagság | Telefon | |
|---|---|---|---|
|
Barkóczy Ferenc | 2019- | +3630 977-9496 | |
Dr. Gimesi László | 2014- | +3630 9463-749 |
|
Dr. Kiss László | 2013-2014 | |
|
Dr. Perényi László | 2013-2014 |
Infóitokat, adatpontosításaitokat várjuk a balogh.zoltan@minicomp.hu e-mail címen, vagy SMS, Viber, WhatsApp - +3630/9463-748 számon.
Imre elment, köszönés nélkül itthagyott bennünket. Pedig elmúlt hétfőn még azt ígérte, hogy a záró torna órára eljön. Nem jöhet már el, és már több torna órán nem lehet ott...
